Az imamalom dombormíves díszítései Kína 56 népcsoportját ábrázolják eszményített alakban. Vörösbarna köpenyes szerzetesek érkeznek – segíteni jönnek, merthogy a turistacsoport jobbról balra, tehát a tibeti buddhista értelmezés szerint rossz irányba igyekszik forgatni a hengert. A három szerzetes megmutatja, hogyan kell ezt csinálni: az imamalom, akár egy irdatlan búgócsiga, pörögni kezd.

Düledez? házak, kihalt utcácskák – tíz évvel ezel?tt már-már kísértetfaluvá lett a település. Legtöbb lakója elhagyta évszázados otthonát, a k?fallal kerített, fagerendás kunyhóból modernebb, vízvezetékes, csatornázott házba költözött.

Úgy t?nt, Shangri-La menthetetlenül elpusztul. Végül is az idegenforgalom mentette meg a települést. A tibeti tanyákat, öreg házakat újra felfedezték – egyszeriben kiderült, hogy akár jó üzlet is lehet a falusi folklórból. Nosza, megkezd?dött az újjáépítés: a girbegurba utcácskák alá vízvezetéket, csatornát fektettek, bekötötték az áramot, az internetet, a vén házikókat felújították és boltokká alakították. Új házak is épültek a régi id?k stílusában, de már sárkánnyal, hattyúval, tigrissel dekorált homlokzattal és mindenféle más, turistacsalogató cicomákkal.

Özönlöttek is a látogatók seregestül: tavaly több mint hárommillió – zömmel kínai – turista jött el megbámulni Shangri-Lát.

Népviseletbe öltözött, karddal-miegymással fölszerelkezett tibeti tartja a jószág köt?fékét.  Kína nyugati határvidékén  keresett árucikké vált a tibeti folklór. Shangri-La roskatag házaiban ma hamis tibeti ékszereket és prémeket, például foltos hópárduc irhát (értsd: festett kutyab?rt) árulnak a boltok.

A misztikus, szent helyekkel ellentétben, mint Timbuktu vagy Machu Picchu, Shangri-La valójában sohasem létezett – egészen a 20. századig. A név James Hilton magyarul 1936-ban kiadott regényéb?l, A Kék Hold völgyéb?l származik. …
A teljes cikk olvasható a National Geographic Magazin májusi számában.