Ritkán bukkanok olyan receptre, ami képes otthon a kínai büfés kaja illúzióját kelteni, pedig szorgalmasan kutatok utánuk. A büfékbe vetett bizalmam ugyanis egy ideje odavan. Egész pontosan azóta, hogy rabja lettem a házunk szomszédságában lév? kis büfének. Egyszer betértem munka után, vittem haza egy kis kínait. A pirított tészta és a csíp?s leves voltak a kedvencek. Olyannyira, hogy odaszoktam, hazafelé már azon fantáziáltam, aznap mit fogok venni. Azért a biztonság kedvéért mindig lecsekkoltam, hogy a büfé mellett tartott kutyu még életben van-e, de élt és virult. Egyszer aztán zárás után értem oda, és akkor néztem nagyot: a büfében bent figyelt a nagy, szürke utcai kuka. Gondosan leállítva a kiszolgáló pult elé, gondolom, hogy ne lopják el... Végülis ez érthet? szempont, de valahogy elment a gusztusom a büfét?l. Ezzel egyébként nem lehettem egyedül, mert egy id? után lehúzta a rolót, és azóta is hirdetik, hogy az üzlethelyiség eladó.