A beültetést még júniusban hajtották végre, ám csak most hozták nyilvánosságra.
Az implantátum titánporból készült, amelyet lézer segítségével hevítettek fel és vittek fel egy vázra rétegenként, amíg felvette a pácienshez leginkább illeszkedő alakot. A műtétet megelőző kutatások a belgiumi Hasselt Egyetem Bioorvosi Kutatóintézetében zajlottak, magát az implantátumot a LayerWise elnevezésű, speciális fém alkatrészek gyártására szakosodott belgiumi cég készítette el.
A páciensnek krónikus csontfertőzése volt, amelyet magas kora miatt kockázatos lett volna a hagyományos rekonstrukciós sebészeti műtéttel megoldani, ezért döntöttek a szakemberek az új technológia mellett.
Az implantátumon az izmok megtapadására, valamint az új erek és idegek növekedésére alkalmas mélyedéseket és barázdákat is kialakítottak. A 107 grammos állkapocs elkészítése pár órányi nyomtatást jelentett.
"Amint megkaptuk a 3D-s digitális tervet, automatikus eljárással felszeleteltük 2D-s rétegekre, majd ezeket a metszeti képeket küldtük át a nyomtatógépnek" - magyarázta módszerüket Ruben Wauthle, a LayerWise fejlesztő mérnöke. A nyomtató lézersugarat használt arra, hogy az egymást követő vékony titánpor rétegeket összeolvassza. Minden egyes réteget az előzőhöz olvasztottak, egy milliméteres magasságot 33 rétegből hoztak létre a munkadarabban, így az állkapocs elkészítéséhez végül több ezer rétegre volt szükség.
A titánból lévő implantátumot végül egy biokerámia réteggel borították be. A beültetés négy órán át tartott, a műtéti csoport szerint ez az idő csupán az ötöde annak, amennyire egy hagyományos rekonstrukciós műtéthez szükség van.
"Röviddel az altatásból való felébredése után a páciens néhány szót mondott, egy nap elteltével pedig újra képes volt nyelni" - idézte fel Jules Poukens, a műtéti csapat vezetője, a Hasselt Egyetem sebésze.
A nő négy nappal a beavatkozást követően hazatérhetett. Bár az új alsó állkapocs körülbelül egyharmaddal nehezebb, mint a régi volt, a páciens könnyen hozzászokott a többlet súlyhoz.
