Hármas szorítás
Mára már egyértelm?en látszik, a többszörös válságok korát éljük. Szakemberek és publicisták gyakran "hármas szorításról" beszélnek, rámutatva, hogy egyszerre tapasztalhatjuk a pénzügyi világválság, az éghajlat- és energiaválság, és végül, de semmiképpen sem utolsó sorban, az élelmiszerválság lesújtó hatásait. Bár ez utóbbiról az elmúlt egy-másfél évben igen sokat cikkeztek, az "újabb" (az amerikai jelzáloghitel-rendszerb?l elinduló) pénzügyi-válság kitolta a figyelem központjából az élelmiszer helyzetet. Pedig emlékezhetünk, néhány éve az ENSZ 82 országot volt kénytelen figyelmeztetni arra, hogy vészesen fogynak az élelmiszer- tartalékai, miközben világszerte az élelmiszer árak megduplázódtak.
Számok
Bár ritkábban beszélünk róla, és tán az új bolti árakat is megszoktuk már, a számok egy valóban súlyos helyzetr?l árulkodnak. A FAO (Food and Agriculture Organization - az ENSZ Mez?gazdasági és Élelmezési Szervezete) legújabb jelentése szerint az alultápláltak száma elérte a 963 milliót, ami a világ össznépességének közel 15 százaléka. Nem véletlen, hogy ez év júniusában a FAO igazgatója Jacques Diouf meghívást intézett a világ kormányaihoz, hogy minél el?bb tartsanak állami és kormányf?i csúcstalálkozót az élelmiszerbiztonságról. A november közepén Rómában tartandó gigatalálkozó napirendjének középpontjában a "hármas szorítás" elleni közös fellépés lehet?ségei állnak.
Az igazi vesztesek
Kevesen tudják, és még kevesebben hajlandóak tudomásul venni, hogy a fenti válságjelenségek legintenzívebben a már eleve hátrányos helyzet?eket, jelen esetben a világ szegényeit sújtják. Az angliai Brightonban székel? Institute of Development Studies, (Fejl?déstudományi Intézet) legújabb kutatásai egyértelm?en rámutatnak, hogy a fejl?d? régiók országaiban a különböz? válságok összhatásaként kevesebb és rosszabb min?ség? élelmiszert fogyasztanak. A Bangladesben, Indonéziában, Kenyában, Jamaikán, és Zambiában végzett terepkutatások azt igazolják, hogy a primer alultápláltságon túl további súlyos válság-következmény, hogy tömegesen vonják ki a gyermekeket az iskolából, mivel nem tudják fedezni az oktatási költségeket, s?t rászorulnak arra, hogy a gyermekeket (nagyrészt törvénytelenül) bevonják a munkaer?piacra. Bár természetesen nagyon nehéz szétszálazni a részleteket, levezetni, hogy pontosan melyik válság-jelenség vezet melyik negatív hatáshoz, az összkép egyértelm?. Neil McCulloch az IDS kutatásvezet?je szerint: "Egyértelm?en látszik, hogy a szegénység, az alultápláltság, és a gyermekhalandóság megnövekedett a globális válság következtében."
El nem ért célok
A legszegényebbek megsegítésére bevezetett Millenniumi Fejlesztési Célok (Millennium Development Goals - MDGs) teljesítése ma már láthatóan veszélyben van. A 2000-ben az ENSZ 189 tagállama által jóváhagyott úgynevezett Millenniumi Nyilatkozatban (és az ezekb?l derivált általános célokat tartalmazó ún. útitervben (Roadmap Towards the Implementation of the UN Millennium Declaration) 8 átfogó, 2015-ig megvalósítandó célt határoztak meg. Az els? cél pontosan a széls?séges szegénység és az éhezés felszámolása.
A célokkal foglalkozó - júliusban Genfben kiadott - évi jelentés szerint a jelenlegi pénzügyi válság komolyan veszélyezteti mind a nyolc cél teljesülését. A célokhoz meghatározott id?keret félidején immáron túlléptünk, és az eleinte lendületes folyamat egyértelm?en lelassult, s?t átfordulni látszik. Bár egy ideig javuló tendenciát láthattunk, hiszen míg az 1990-es évek elején az éhez?k és alultápláltak világaránya 20 százalékról 2004-06-ig 16 százalékra csökkent, ez a tendencia 2008-ban - els?sorban a magas élelmiszer árak miatt - visszájára fordult. (Bár 2008 második felében a piaci árak némileg visszabillentek, ez az árkorrekció immáron nem tudta jelent?sen levinni a lakossági élelmiszerárakat.) Miközben a széls?séges szegénységben (azaz a napi 1.25 dollárból él?k) száma az 1990 és 2005 közötti periódusban 1.8 milliárdról 1.4 milliárdra csökkent, az élelmiszer és pénzügyi világválság következtében a szegénység elleni harc kifulladóban van. A következ? évben várhatóan 55-90 millióval több ember él majd széls?séges szegénységben, mint ahogyan azt a válság el?tt megjósolták.
Kifogások vagy megoldások
Az évi jelentés el?szavában az ENSZ f?titkára egyértelm?en fogalmazott: "Nem engedhet? meg, hogy a kedvez?tlen gazdasági klíma megakadályozza a 2000-ben tett ígéreteink teljesülését." "A globális közösség nem fordíthat hátat a világ szegényeinek és elesetteinek." - írja Ban Ki-moon. Elemz?k szerint azonban, válság idején rendszerint feler?södik a bezárkózás, és ez alól a legtehet?sebb államok sem jelentenek kivételt. Sokan attól tartanak, hogy bár ténylegesen a legfejlettebb donor országok könnyedén tudnák állni a mélyszegénység felszámolásának "cechjét" a válságot sokan kifogásként akarják majd használni a vállalások teljesítésének elodázására. Az ENSZ F?titkár szerint azonban: "Elérkezett az id?, hogy felgyorsítsuk a Millenniumi folyamatot. Kell? politikai akarat és er?s gazdasági támogatás mellett, a célok - még a legszegényebb országokban is - elérhet? távolságban vannak." Hamarosan láthatjuk, hogy meg van-e ez a politikai akarat.
Forrás: DemNet (Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány)
