Az art deco a francia art décoratif kifejezés rövidítése, mely iparm?vészetet jelent. Már a 20. század els? évtizedeiben is készültek art deco stílusú tárgyak, az irányzat els? hivatalos bemutatkozása azonban 1925-ben volt, a Párizsban rendezett ipari és iparm?vészeti világkiállításon. Ez a stílus tehát Franciaországból indult, a tömegkommunikáció és a turizmus fejl?désének köszönhet?en hamar elterjedt egész Európában. Ez volt a rádió, a különböz? vasút- és hajózási társaságok aranykora. Számos amerikai utazott hosszabb-rövidebb id?re Párizsba szórakozni, a legújabb divat szerinti ruhákat, kiegészít?ket vásárolni, illetve sok európai vándorolt ki, köztük jó néhány neves építész és lakberendez?. A harmincas évek elejére már az egész világ art deco lázban égett Rio de Janeirótól Tokióig.
A korábban a nagyközönség általános nem tetszését kiváltó avantgárd m?vészeti irányzatok, a kubizmus, a futurizmus, a konstruktivizmus lassan polgárjogot nyertek. Formaviláguk, színviláguk az iparm?vészetben és az építészetben is megjelent. A modernségre, az újdonságra egyre inkább nyitott közönség köreiben óriási sikert arattak az absztrakt képek világát idéz? sz?nyegek, bútorszövetek, a konstruktivista szoborra emlékeztet? bútorok, lámpák, dísztárgyak. Az art deco ugyanakkor nem tagadta meg a korábbi irányzatokat: a klasszicizmust, a biedermeiert, a neobarokkot, a szecessziót sem. Hatott rá az afrikai, ázsiai gyarmatok bennszülött m?vészete, az ókori egyiptomi m?vészet. A sokféle forrás változatos szín- és formavilágot eredményezett.
Ez volt az emancipált n? megjelenésének kora. A n?k választójogot kaptak, saját cégeket alapítottak, autót vezettek, dolgozni jártak, esténként egyre rövidebb szoknyájukban rövidre vágott hajukat hajpánttal díszítve táncoltak, cigarettáztak és ittak. Az új n?ideál nem csak a ruha- és ékszertervez?k fantáziáját mozgatta meg, de az art decós dísztárgyak kedvelt témája is lett.
