Maze egyberészes alsóruhájával kapcsolatban hivatalosan a svájci sportági szövetség élt panasszal, álláspontját a nemzetközi szövetségnek (FIS) címezve, amely azonban tisztázta a szlovén sportolót. Indoklásában a sportágat irányító szervezet arra utalt, hogy a vitatott ruházat átment a légáteresztést vizsgáló teszten. Ugyanakkor jelezte, hogy nem tarja szerencsésnek ilyen jellegű ruhanemű viseletét, mert az egészségtelen, nem hagyja lélegezni a bőrt.
    

Gian Franco Kasper, a FIS svájci elnöke nem volt túlságosan boldog az illetékes testület kissé engedékeny ellenvetése nyomán: azt nehezményezte, hogy a szövetség egyelőre csak nem javasolja az ilyen ruhák viseletét, ahelyett, hogy egyértelműen tiltaná.
  

"Módosítanunk kell a vonatkozó szabályainkat. Világossá kell tenni, hogy ha egy alsóruhában műanyag is van, akkor annak viselése tilos" - hangsúlyozta, hozzátéve, hogy elsősorban a sportolók egészségéről van szó.
    
Nem új keletű a vita
   

Pedig a felhasználói oldalon éppenséggel egész más szempontból tekintenek a ruhakérdésre.
    

Az idővel szemben folytatott harcban a síléceken és azok vakszolásán túl most már ezen a területen is egyre kiélezettebb a verseny. Az alpesisíben, amelyben néhány századmásodperc dönthet a sorrendről - különösképpen a gyorsabb számokban, így lesiklásban és szuperóriás-műlesiklásban -, nagyon is fontos, hogy miként lehet csökkenteni a (lég)ellenállást. A "műanyagosított" ruha viselete éppen azt eredményezheti, hogy felgyorsul a viselője, mivel a kedvezőbb aerodinamikai tulajdonságai miatt kevesebb levegőt ereszt át a ruha.
    

A sportban korántsem új keletű ez a fajta vita, tavalyelőttig éppenséggel az úszás szolgáltatta a témát hosszú időn át. A szuperdresszek gyártói egymással versengve próbáltak olyan termékeket előállítani, amelyekben az úszók egyre jobb időket érhettek el, köszönhetően annak, hogy jobb volt a vízfekvésük, ezáltal kisebb ellenállást kellett leküzdeniük. A nemzetközi szövetség (FINA) eleinte megengedő, sőt támogató volt, később azonban belátta, hogy a ruhaverseny nem jó irányba visz, és utóbb megtiltotta az egész testet lefedő dresszek viseletét. A világcsúcsok száma ennek folyományaként lényegesen csökkent, ez pedig indirekt bizonyítéka volt annak, amivel amúgy is mindenki tisztában volt: nevezetesen, hogy a szuperdresszek viselői versenyelőnyt élveztek.
    
Árgus szemekkel figyelik, hogy ki mit húz fel
    
Ugyanez az aggály merül fel a sísportban is. A bírálók ugyanis egyáltalán nem az egészségi szemponttal hozakodnak elő, hanem éppenséggel azzal, hogy hátrányba kerülnek az újítókkal szemben. Erre kétféle módon reagálhatnak: tiltakoznak, vagy ha úgy érzik, hogy a nemzetközi szövetség elnézőnek mutatkozik, maguk is beszereznek egyet az új ruhaneműből.
    

Maze - akinek az esetéről a nemzetközi hírügynökségek többször beszámoltak - mindenesetre kieresztette a szellemet a palackból. A FIS döntése, illetve ajánlata nem nyugtatta meg az alpesisívilágkupa-sorozat résztvevőit, a versenyzők az eddigieknél célzottabban méregetik egymást, árgus szemekkel figyelik, hogy ki mit húz fel.
    

Az alsóruha-mizéria már a férfiak mezőnyét is elérte, és fennáll a veszélye, hogy a polémia parttalanná válik. Ennek igyekezett elejét venni Günter Hujara, a férfi világkupaversenyek német igazgatója, aki a múlt héten, a csapatvezetők kitzbüheli tanácskozásán határozottan kijelentette: a jövőben kizárják a versenyből azokat, akik műanyag réteget is tartalmazó alsót húznak a síruha alá. Szemléltetésként meg is lobogtatott egy ruhaanyagot, amelyben fellelhető volt az inkriminált összetevő.
    

Kérdés, hogy értett-e mindenki a - performansszal alátámasztott - szóból.