A BIG nem mindennapi kiállítóhely.
    

A betűszó a Barcsay Iskola Galéria név rövidítése, a szentendrei lakótelepi iskola 1994-ben vette fel a város meghatározó fontosságú alkotójának nevét. Ez nem maradt puszta formaság: mint Hann Ferenc művészettörténész írja, a BIG kezdettől fogva Szentendre egyik legjobb, igen érdekes kiállításokat bemutató helyszínévé vált.
    

Kossuth-díjasok, országosan és nemzetközileg elismert művészek szerepeltek itt műveikkel, elegendő Deim Pál, Jankovics Marcell, Korniss Dezső, Balogh László, Aknay János, Kótai Tamás és természetesen a névadó Barcsay legjobb konstruktivista hagyományokat képviselő munkáit, az "örök gyermek" Gross Arnold játékos grafikáit, a Remsey-dinasztia bábuit vagy Keresztes Dóra meseillusztrációit említeni az első évekből. A sor hosszú.
    
Estére már kiállítási tárggyá váltak
    
Pedig a Barcsay Jenő nevét viselő általános iskola nem művészeti szakiskola, csak éppen Szentendrén működik, ahol a levegőben van a festészet és az alkotás, könnyű elérni a nagy mestereket. Lukoviczky Endre is örömmel tett eleget a meghívásnak, amelyet az iskola által létesített Barcsay Alapítvány azzal is alátámasztott, hogy Mazányi Judit művészettörténész életmű-bemutató írásával elegáns, kiváló kivitelű katalógust készíttetett a bemutatásra kiválasztott művekről.
    

A BIG fennállásának idestova két évtizede alatt a város rangos művészkolóniájában is fogalommá vált a névadó születésének évfordulójára időzített találkozás az ifjúsággal. Az alkotásait bemutató művészen kívül ugyanis évről évre számos szentendrei alkotó működik közre a rendezvény sikerében.
    

Ők a vernisszázs napján reggel 9-től délig egy-egy osztályban vezetnek művészeti alkotó gyakorlatot, ki-ki a maga "szakmájának" megfelelően: festeni, szobrászkodni, patchworköt készíteni, bábút gyártani, kerámiát formálni, formát hajtogatni tanítják a 6-14 éves fiúkat és lányokat. A témát idén Lukoviczky Endre és mint mindig, Barcsay Jenő valamelyik munkája adta, a diákok saját elképzeléseik szerint készítették el azt, ami eszükbe jutott róla. Osztályonként a legjobb művek - összesen vagy száz munka - estére már kiállítási tárggyá is váltak: az "igazi" tárlattal szomszédos teremben a gyerekalkotók tehetséges munkái láthatók, névvel, címmel, feltüntetve foglalkozást irányító mester nevét is.
    
Nem általános iskolai fokon
    
Torbáné Ballagó Zsuzsa igazgatónő, aki 1989 óta vezeti a ma 800 kisdiákot befogadó általános iskolát, szívesen eleveníti fel, hogy 1992-ben szándékosan azzal a céllal keresztelték el Barcsay Jenőről az intézményt, hogy a művészeti nevelésben többet nyújthassanak egyszerű rajzóráknál, élni tudjanak azzal a lehetőséggel, hogy városukban számos - ma mintegy kétszáz - művész él.
    

A galéria létrehozása két évvel később ugyanezt szolgálta, rögtön melléjük állt több fiatal művész, elsőként Bereznay Péter és Vincze Ottó, meg a szervező menedzser, M. Göndör Éva, akik azóta is közreműködnek a szakmai és szervezési kérdésekben. Mára a galéria vernisszázsai érdeklődéssel várt előadóművészeti és társasági eseményt is jelentenek, bensőséges hangulatú fogadással - az iskola névadójának születési évfordulójához és a magyar kultúra napjához kapcsolódóan.
    

A műsort minden alkalommal a meghívott művész kívánságaihoz alkalmazkodva állítják össze. Lukoviczky Endre és ugyancsak festőművész felesége, a kiállítást megrendező Bálint Ildikó azt kérték, hogy az ütőhangszereken játszó Gacsályi Róbert fellépése mellett az irodalmi program kapcsolódjon József Attilához. A költő híres születésnapi versére rögtönzött szójátékkal elmondható, hogy a kisdiákok Kertész Kata tanárnő betanításában "nem általános iskolás fokon" tolmácsolták a poéta üzenetét.
    

S hogy mit jelent Lukoviczky Endre számára kiállítani a BIG falai között?
    

A festő elégedett. - A gyerekek mindig őszinte rácsodálkozással fogadják a műveket, ez nagy öröm számomra, mert ők lesznek a jövő kiállításlátogatói - fogalmaz a mester.
    

A többit elmondják a képek.